Zoli bácsi postaládája

Blog

 

Fogyás kúra nélkül

Betoppantam a kedvenc kocsmámba, ahol az emelkedett hangulatú közönség egy fürdőszobamérlegen balettozott! Természetesen azonnal fel kellett állom a mérlegre nekem is, addig rendelni sem engedtek! Mivel nekem nincs otthon ilyen holmim, így nem kellett sokat kérlelniük, már tapostam is a felületét. Kíváncsi voltam, vajon menyit fogytam az elmúlt időben a sok biciklitekerés és edzés miatt. Az eredmény engem is megdöbbentett! Mindösszesen a 82-es vonásig billent ki a mutatója az eszköznek. Tekintettel az előzményekre, az eredmény 18 kilogrammos fogyás nem egészen egy év alatt.

 


 

Ha belegondolok, majd egy marmonkannányi zsír hova a fenébe tűnt el rólam? Mi lett vele? Kipisiltem, vagy esetleg kipotyogtattam nagydolgozás közben, vagy átalakult energiává? Végül is teljesen mindegy, hiszen csak az a fontos, már nem cipelem magammal ezt a felesleges súlyt. Persze a hivatalos testindex szerint még mindig a túlsúlyos besorolásban vagyok, de ez már nem gond, mert egy kevés izom maradt rajtam, aminek a fajsúlya nehezebb a zsírnál, így már nem is aggódom emiatt. A lényeg, a motornak nem kell cipelnie ezt a plusz súlyt, így jobban fog menni!

A titok

Semmi ördöngösség nincs a fogyásban, egyszerűen elhatározás kérdése az egész dolog! Nem kell semmiféle csodaszer! A lényeg az esti evészet elhagyása. Azt jelenti, hogy 6 vagy 7 után – ki milyen későn fekszik – nincs zabikálás! Ez a legfontosabb az egészben! Persze ez nem jeleni azt, hogy abszolút semmit nem lehet enni. Lehet, de csak gyümölcsöt. Ezenkívül, ha egy kis mozgást is beleviszünk a dologba, biztos a siker. Én a bicajozást részesítem előnyben, ugyanis a közlekedésemet is megoldottam vele ingyé!

A másik lényeges momentum az átalakulás során, hogy legyen egy kis súlyzós edzés is annak érdekében, hogy ne essünk össze nagyon. Igaz, az anyukám aggódik rendesen értem. Azt hiszi, beteg vagyok. A furcsa azonban nekem is az, hogy a magasságom megváltozott negatív irányban. Mintha kisebb lennék az öcsémnél, pedig mindig én tűntem kettőnk közül a magasabbnak. De ez már egy másik sztori. Biztos öregszem, ez az ok. Na, majd megmérem ezt is egyszer.

Előnyök:

– Jobban megy a motor, olyan, mintha meguningolták volna a vasat!

– Be tudom kötni a cipőmet!

– Jobban alszom.

– Kevésbé horkolok.

– Könnyedebben megy a biciklizés, a 30-as átlag nem visel meg hosszabb távon sem.

Hátrányok:

– Az arcomon sosem látott ráncok jöttek elő.

– Öregebbnek tűnök.

– Gyengébb lettem, fekve nyomásban 110 helyett 100 kg-mal szériázom.

– Kisebb az ütőerőm, hiszen az a sebesség és a súly hányadosa, de nem lettem annyival gyorsabb, mint amennyivel könnyebb.

És azóta azt hallgatom a kocsmában, hogy csak szobadísznek vagyok jó, mert egy férfi 100 kiló felett van!

Nyílt nap a Motorradnál!

Szombaton Attila barátom (akit hivatalból csak azért „úúútálok", mert gyorsabb nálam☺ egy 600-as GSX-R nyergében, mint én az 1000-es CBR-rel) nyílt napot szervezett a Suzuki Motorrad kereskedésben. Az idő szar, csepegett az eső, amikor kikukkantottam az ablakon félálomban. A kocsim szerencsétlen módon Erzsébeten maradt, így a bicikli vagy motor lehetőség közül az utóbbit választottam

 

Döbbenten látom a megérkezésemkor, hogy nemcsak nekem ment el az eszem, hanem nagyon sokunknak, ugyanis látványos tömeg gyülekezett a környéken. Néhány perc múlva megérkezett az egyik ismerősöm, akinek néhány éve összetörtem a motorját az őrzött parkolóban. A sztori igen szép! Éjjel navigálom be a mocit a tető alatt kialakított motortárolóba, és ahogy leszálltam a gépről, megbillentettem a mellettem álló nagytestű robogót, ami nekidőlt a rendőr úr Kawasaki ZZ-R400-asának, az beleborult a Karcsi barátom Yamaha R1-ébe, az tovább döntött egy Suzuki GSX-et, így egy mozdulattal négy jármű sérült meg. Hihetetlen kár keletkezett! Összevissza tört mindegyik, egyedül a Suzuki úszta meg a végén néhány karcolással, de például a Yamahán több mint fél milla kár lett!

A biztosító könnybe lábadt szemmel osztogatta ki a lóvékat, így legalább négyszer kívántak el az anyámba, minden egyes utalás végeztével. A sztori annyira morbid, hogy eszükbe sem jutott szakértőt küldeni vagy nyomozatra kiadni az ügyet, mert nincs az a biztosítási csaló, aki ekkora f@szságot kitalálna! Szóval kifizettek mindenkit.

A rendőr úr kérdezi is, hogy nem járok már a parkoló felé? Így ki fogja megint összetörni a motorokat? Ugyanis többen jól jöttek ki a buliból, ha érted, mire gondolok.

Mindenesetre a Suzuki-flotta letesztelése előtt az én tesztmotorom volt az első, amit kipróbált a nyugdíjas – amúgy velem egykorú – magas rangú volt rendőr. Szidom is neki a kollégáit, hogy állandóan megbüntetnek, erre mondja, hogy a minap őt is meghúzták 60 rongyra. Kérdezem: „És el tudod intézni a dolgot?" Rá is vágja azonnal: „El hát!" (Titkon reméltem, hogy felajánlja a segítségét az én ügyemben is.) „Na és hogyan?" – kérdezem felcsillanó szemekkel. „Hát egyszerűen! Bemegyek a postára és befizetem!" B@ssza meg – gondoltam magamban, ez sem jött össze. Na de sebaj, az NC legalább tetszett neki.

Ezen a napon nemcsak neki ért fülig a szája, hanem mindenkinek, aki hasított egy karikát a Budapest–Gyál között rendezett 'ereszdelahajamat' meneten. A felvezetőnek volt annyi esze, hogy az autópálya-szakaszra kiérve a 2012-es GSX-R1000-nek elrántotta a gázt, így mindenki kedvére száguldozhatott utána. Volt olyan tesztvezető, aki külön megköszönte neki a lehetőséget, hiszen nem tartotta fel a bolyt valami lassú döcögéssel!

Amúgy az új 1000-est kipróbáltam volna én is, a többin már ültem. Ennek viszont nem volt még casco biztosítása, így egy kör helyett elkértem egy hétvégére, amikor már lesz. Azt hiszem, ezzel jobban jártam.

A szervező Attika sem maradt tesztlehetőség nélkül, ugyanis a kezébe nyomtam a Honda NC700X kulcsát. Kérdezem: „Milyen a vas?" „Jó-jó, olyan mint a GS 500:)"

Ja, ja, csak olcsóbb!

Közben bemotorozott Norbi kolléga is, stílusosan egy Suzuki GSX-R600 nyergében. Kicsit irigyeltem, hogy neki sportmoci van a segge alatt. Igaz, én kértem az NC-t, de azért a motor nekem még mindig a sportgép!

A statisztikákat nézve itthon senki nem vesz sportmotort, de külföldön is ez a helyzet. Ezt egyszerűen nem értem, ugyanis a motorozás élményét csakis egy sportgép tudja megadni! Igaz, ehhez kell is tudni motorozni! Valószínűleg ott a hiba, nem bennem!

Igaz, meghirdetve nem volt, de igen jó ebédet hoztak össze: bográcsban főtt bableves és kebabnak mondott, de nekem nem annak tűnő sült hús, ami kiverte a biztosítékot nálam, úgyhogy repetát kértem belőle!

Délelőtt 10-től este 5-ig ott voltam, ez jelzi, hogy nem éreztem rosszul magam. Végre motorosok közt ennyi pihenő után.

Ha lemaradtál, nézz utána, ugyanis országszerte több helyen is lesz ugyanilyen rendezvény, ahol felkéredzkedhetsz valamelyik kedvencedre!

Személyit, jogsit vigyél magaddal, de ne hamisat!

 

 

 

Keletről Nyugatra!

Akadt egy kis meló, egy pár dobozt kellett Németországba szállítmányozni. Mondom is Attila barátomnak a gyúróteremben, hogy nincs-e valami dolga a németeknél, mert akkor jöhetne velem, ne unjam halálra magam az 1600 km-es úton. Nincs!

– Sebaj, megyek magam.

– Mivel mész?

– A Mégane-nal

– Te, a németek lelőnek, ha meglátnak ezzel a kocsival!

– IIIgen? Aztán miért?

– Mert nincs rajta két egyforma kerék, meg az összes gumi kopott, a kipufogó szól, mint az állat, meg itt-ott rozsdás a cucc... A németeknél ilyen kocsival egyből kiszednek a sorból már a határon.

 

Már kezdtem is kiakadni, de aztán elgondolkodtam egy kicsit. Ha a németek a sokszorosát keresik a mi jövedelmünknek, akkor rendben is van, hogy elvárják, ne rodeózzanak mindenféle sz@r kocsival!

Jó lenne egyszer eljutni oda, hogy ne csak a szigor jusson el hozzánk, hanem a feltételek is meglegyenek ahhoz például, hogy vegyen valaki 4 új gumit, ha az szükséges. Ma, azt hiszem, egy család nem engedhet meg magának akkora luxust, hogy ne csavarodjon fel a fára egy esetleges aquaplanning miatt.

Ja, és nem annyi a benzin, mint nálunk! Drágább! 1,74 euró az autópályán, az osztrákoknál olcsóbb, 1,64 körül van, szintén a

 

Román túra Zsótival!

 

Zsolt egy a családjával Romániából, vagyis inkább Erdélyből hazánkba költözött fiatalember, aki az építőiparban tevékenykedik. Ő az, akivel dolgoztam pár napot egy nagyobb volumenű bontási munkán. Ahogy kész lett a meló, hívtak is, hogy többé nem kell menni! Zsolt egyébként több mint 10 éve itt él, persze hitelhez még akkor sem jut, ha bejelentett állása van, személyi igazolvány, lakcímkártya, minden, ami kell. Na mindegy. Szóval Zsoltinál kötött ki az egyik csajozós verdám. A bankokat kikerülve átvállalta a hitelem. Igazából nem kerültük ki, hanem megpróbáltuk hivatalosan átvállaltatni a hitelszerződést, de elutasítottak. A másik csajos kocsi is hozzá került, amire szintén nem volt szükségem. Na, ez a kocsi, maradt kint Erdélyben, csak közben úgy alakult, hogy nekem is kell a vas, mert a lányomnak jogsija lett, így a Fiat 500 sorsa egyértelmű volt – kis lánynak kis autó.

Tehát elindultunk a romániai kirándulásunkra. A Zsóti, az unokatesó és én!

A régi magyar–román határig utaztunk busszal. A viteldíj 8000 Ft, ami, lássuk be, igen szerény összeg az előttünk lévő 870 km távolságra. Az utazóközönség – mondjuk úgy – érdekes összeállítású volt. Alig indult el a majd 20 éves rettenet Setra felirattal az orrán, Zsóti ízes kiejtéssel meg is jegyezte: „Na, drága tessvírem, szerintem ezen a buszon egyedül vagy magyar!" Halk kuncogás kíséretében nézett össze a „tesóval". Kezdésnek nem rossz!

Az M0-sról letérve a régi 5-ös útra, jöttem rá, mitől lesz ilyen óccó a viteldíj. Még autópálya-matricát sem vesznek? Nem csoda hogy a 17:30 kor nekiveselkedő járat, másnap reggel 9-kor érkezett meg Sepsiszentgyörgyre!

Ne merüljünk bele nagyon a részletekbe, de ilyen frenetikusan büdös lábszagot még nem nagyon éreztem, de hidd el, ezt is meg lehet szokni. Eleinte fennhangon mondogattam csak: „Vissza kéne venni azt a gumicsizmát!" A baj az volt, hogy románul nem nagyon tudok. A furcsa nekem az, hogy a két velem utazó – papíron román állampolgár – sem tud nálam többet ebből a szép nyelvből! Viszont egy kivételével mindenki tudott magyarul. Na, ki az az egy? Naná, hogy a büdös láb!

A sofőr kitolt velünk, ugyanis a busz seggében, a motor közelében a bűz mellett rettenetesen meleg is volt, a szellőzőberendezés meg csak 10 km-t bírt ki. (Azért mondom, hogy kitolt, mert az érkezésünk előtt szintén 10 km-rel meg beindult.) Így szégyen ide, szégyen oda, félmeztelenre vetkőztem a hátsó sorban, mert ugye ott senki nem láthatott, csak ha nagyon akart. Az előttem ülő két székely ember harci díszben volt, mely trikóból, azon egy ingből, felette meg egy mintás hosszú ujjú pulóverből állt, na, rajtuk még csak egy izzadságcsepp sem volt. Persze, ez kevésbé akasztott ki, de az, hogy a lószőrből készült kalapot egy pillanatra sem vette le a fejéről egyikük sem, azt egyszerűen nem értettem meg. Vajon ez meg minek kell a buszon ekkora hőségben? A másik sorban horkoló úriember ugyanezen szerkóban képes volt aludni kalappal a fején, úgy, hogy megágyazott magának, mivel mellette nem ült senki! A lánya ugyan egyszer megpróbálta óvatosan lekapni róla, de az öreg azonnal visszatette a főfödőt.

Miután rájöttem, hogy ülve képtelen vagyok aludni, megérkezésünkig élveztem minden pillanatát az utazásnak.

Sepsiszentgyörgyön Attika várt minket, aki – mint kiderült – híres roma énekes. Ő volt a helyi kalauzunk! A várostól 9 km távolságban van Bodok, ahol megszálltunk a rokonoknál. A Fater, vagyis Zsóti nagypapája azonnal bepácolta a karajt az ebédhez, a nagyi meg terülj-terülj asztalkát varázsolt elénk a reggelihez! Volt ott minden, amit csak el tudsz képzelni, és hidd el, jó szívvel adták!

A ház nem túl nagy, de itt is két rész található, az egyik, ahol zajlik az élet, a másik pedig a tisztaszoba, bár ez itt egy komplett lakás volt. Mi itt lettünk elszállásolva a beígért szénakazal helyett! A szemközti takaros házikó az uncsitesóé, ahol annyi porcelán volt a bútorra pakolva, hogy azon csodálkoztam, vajon miért nem roskad össze alatta. Nem messze áll Zsóti szüleinek háza, mely szintén üres azóta, amióta Pesten élnek, de minden évben rendbe teszik a portát, így olyan, mint egy új épület. Rend, tisztaság mindenütt! Kicsit furcsa, hogy míg Pesten albérletben nyomorognak, (garzonlakásban 7-en), addig itt olyan házikóik vannak (hitel nélkül), amilyen nekem soha sem lesz! Azt már ne is mondjam, hogy a többi mellett éppen két ház is építés alatt volt az otthon maradt, vagyis ahogy ők mondanák: a Magyarban maradt többi testvérnek.

Számomra egyértelmű, válság csakis nálunk van! Bár itt sem fényes az élet, ennek ellenére senki nem depis, mindenki csinálja a dolgát, oszt jó' van. Az üzemanyag egy 80-assal olcsóbb, de sokan szekérrel közlekednek, annak ellenére, hogy ez a városban itt is tilos! Ez errefelé akkora sztori, hogy Attila énekes úrnak a Faterja épp egy ilyen sportos lapos építésű szekeret készített, ugyanis erre van kapás mostanában a Porsche Cayenne mellett.

A Renault Coupé azonban nem festett ilyen szépen, a kétéves kint léte alatt lepukkant, nem kicsit! A bőrülések alól kukucskál a szivacs szinte mindenütt, olyan, mintha itt szalonnáztak volna, és szétszabdalták közben a bőrt. Ezt megértem, elhasználódott. Azt azonban, hogy a tetőt milyen pozícióban lehet kiégetni, egyelőre rejtély számomra. Lehet, hogy beborultak vele az árokba, és mielőtt kiszálltak volna a fejtetőre állt autóból, még elszívtak egy cigit a nagy ijedtségre?

A fék vason fog, mint a vonaton, csak itt ez nem normál üzem, viszont a zenét feltekerve tényleg nem hallani semmit! Az olaj szinten van ugyan, de olyan fekete, mintha dízelüzemű lenne. A műanyag borítások java az ülés alá beseperve, még jó, hogy megvan. Az aggasztott, hogy majd 900 km-t kell vele megtenni, míg hazajutunk, mindezt fék nélkül! Na, ez az igazi féktelen sztori.

Viszont pöccre indul a benzines, pedig nekem csak hidegindítóval ment nyáron is. Ez egy elfuserált szerkezet, pont úgy működik, mint egy mai modern, központi nyomócsöves dízelkocsi, csak ez benzinnel megy. Keveset eszik, cserébe sosem jó! Legalábbis nekem mindig bajom volt vele. Folyamatosan letiltott, ilyenkor 70 km/h volt a végsebessége. Az összes kapcsolatomat bevetettem, de senki nem konyított hozzá. A Renault-márkaszervizben is csak mint a pingvin emelgették a vállukat. „Ilyen kocsit hogy lehetett megvenni?" – kérdezték a szervizben. Egyetlenegy jó tanácsot azonban mindig kaptam: „Minél előbb add el!" Az áldozat Zsóti lett, de nem szándékos volt! Ez egy másik szép sztori:)

Na, de miért nem tudják rendbe tenni? Mert ezt a típust hivatalosan be sem hozták az országba, ugyanis olyan komplikált, hogy inkább nem rendeltek belőle többet, miután 5 darab azonnal beadta a derekát, újonnan! A probléma oka, ha kén jut a benzinbe, az szétszed benne minden finom alkatrészt! Ma már nincs a benzinben kén, viszont 2000-ben sok olyan régi üzemanyagtartály volt, amiben tároltak régebben ilyen üzemanyagot, így a falán megtapadt a cucc, és ami kioldódott, az elég volt ahhoz, hogy bejutva a nagynyomású rendszerbe, hazavágjon mindent! Ezt orvosoltam, új kúton tankolok, és 98-as benzint veszek!

Zsóti azonban váltig állította, hogy ez ahányszor csak akarom, annyiszor megy ki Magyarba meg vissza! Nem értettem a bizalmát, mert én Pestet nem mertem vele elhagyni soha, pedig pár évig ez volt a kocsink. Aztán végül kiderült a turpisság. A helyi szerelő az eddig általam ismert legnagyobb penge a szakmában. Felismerte, sok itt az infó! Nyomásszabályozó, nyomásérzékelő, nagynyomású kör, kisnyomású kör, és mindet egy számítógép vezérli különböző szenzorok jelei alapján, mint gázállás, külső hőmérséklet, motorhőfok, üzemanyagnyomás, sebességfokozat, a gázpedál mozgási sebessége stb. Csak ez ugye francia, nem japán, így helyes adatot soha nem kap a rendszer, mert minden folyton beszarik, ezért rángat, nem indul, hol megy, hol nem! Megáll, aztán néhány óra múlva megint megy...

A laptopos bodoki fiatal hekker gondolt egy nagyot, és szétbaltázta a számítógépet, amiről tudni kell, hogy ebben nem egy, hanem mindjárt kettő is van. Aztán egy forrasztópákával össze-vissza kötözgetett ide-oda, majd azt mondta, ez a kocsi, garantálja, hogy az életben nem hagy ott soha, csak ha elszakad a vezérműszíj vagy leszakad a dugó, de az eddigi idegesítő hülyeségét abba fogja hagyni. Én – megmondom őszintén – nem hittem volna, hogy egyáltalán az életben valaha egyáltalán elindul. És láss csodát! Miután összesöpörte a fölösleges kábeleket, amiket kirángatott innen-onnan, aztán idehidalt, majd vissza, tehát mindezek után pöccre indult a motor!

Négyen utaztunk vele nem kis tempóban hazafelé, így evett 7,1 litert a 141 pacis, 2 lityós, 16 szelepes gép. Azóta is indul minden reggel hidegindító nélkül, és úgy megy, mint még soha!

Eddig egy BMW 320i és egy Saab 900i turbó esett áldozatul! Igaz, nem nagyon értem, miért kezdenek ki velem, nincs rajta sehol Streetracinges matrica? De ha dobják a lapot, nehogy már ne...

Szóval jobban megy, kevesebbet eszik, nem rángat, mindig beindul, kell ennél több? Otthon a Renault Baumgartnernél meg teljes a képzavar. Mondta is vigyorogva a laptopos srác, most aztán dugdoshatják rá a gépet, ez ugyan jelet nem ad nekik soha többé (bár, amikor adott, azzal sem tudtak mit kezdeni)!

A kényszer nagy úr, a határon túl sok bonyolult dolgot maguknak kell megoldaniuk, hiszen más lehetőség nincs. A helyi Renault-bontós azt mondta, életében nem látott még ilyen motort. Így több mint valószínű, hogy a helyi hekker sem nagyon ismerhette a típust. Ennek ellenére orvosolta a problémát, amit itthon hosszú évek alatt senki nem tudott. Persze, már hallom is az okos választ, ez így nem szakszerű! Nekem viszont tökéletes, mert azt kapom az autómtól, amit várok. Üzembiztos.

Szóval Erdély gyönyörű, az emberek kedvesek és vendégszeretők, a magyar lányok itt is szépek, a férfiak szorgalmasak. Ahogy lehetőségem adódik rá, újra visszajövök!

 

 

 


02.12

A munka nemesít!

Kezdek végre úriemberformát ölteni, ugyanis „Zsóti", az erdélyi fiú munkát szerzett nekem! A munkakör az építőiparhoz kapcsolható. Igaz, pont az ellenkezőjét kell csinálni, nem építünk, hanem bontunk! Komoly szerszámokkal dolgozunk, én például egy 10 kilogramm körüli nagy „samuval" tevékenykedem. A falbontás szépségeiről egy videofelvételt is készítettem. Ez a film tulajdonképpen a Zsóti felkészítése a folytatásra! Ugyanis ha egyszer végre újra televíziózással tudok foglalkozni, akkor én szerzek neki majd melót. Első körben látszik is, annyira lehet ő is jó operatőr, mint amennyire a Bojler volt annak idején (Szabó Lacit idéztem, aki a Bojler által készített felvételeket vágta sikítozva éjszakákon át). Nála csak egyet ismertem jobbat,...

...ő „Golyó", akit a Peti barátom kocsmájában mutattak be mint operatőrt. Egy szép napon sehonnan sem tudtam leakasztani senkit az ismerős filmesek közül, mert mindenkinek pont ezen a hétvégén volt fix melója. Ekkor jutott eszembe Golyó! El is mentünk kettesben a „bátrak versenye" balassagyarmati veteránfutamra. Golyón látszott, hogy igazi dörzsölt róka, olyan kifinomult fogásokat talált a kamerán, mint ha az anyukám kezébe adtam volna a készüléket. Végül is mindegy, vegyen fel sokat, aztán valaminek, ha másért nem is, de véletlenül sikerülnie kell. A kezdeti bizonytalanságomat félretéve, később, az otthoni nyugalomban igazi „nyugalmat megzavaró" jeleneteket láthattunk!

 

http://www.youtube.com/watch?v=DXc9ayP7h34&feature=youtu.be

 

Ilyen profi cipőfelvételeket még Roberto Botticelli, de még a Prada reklámfilmjében sem láthattunk soha! Ügyesen vegyítve aszfaltfelvételekkel gyönyörű háztalapzatok váltották fel néha, majd kellemes zöld füves felületek próbálták nyugtatni a szemünket az új cipős kockák előtt. Néha feltűnt valami motorszerű a távolban, de ekkor azonnal kikapcsolt a felvétel, és ismét harisnyás öregasszonyok lábaiban gyönyörködhettünk! Történt ugyanis, hogy Golyó fordítva dolgozott! Vagyis amikor jött a motor, ügyesen kikapcsolta a gépet, és amint elment, szépen bekapcsolta, és ahogy sétálgatott, felvett mindent, aztán ismét felzúgott a távolban egy versenygép, felkapta a vállára a kamerát és szakszerűen ismét kikapcsolta a felvételt, mindezt egy egész napon át! Ezért a melóért akkor 30 000 forintot fizettem Golyónak egy napra. Én hétvégére, vagyis két napra 15 000-ret kaptam a bontásért. Szerinted melyikünk értett jobban ahhoz, amit sosem csinált életében?

 

 

 

02.03

Végre egy jó hír!

A sok negatív élmény között egy jó is elért ma hozzám! Igaz, a nap meglehetősen rosszul indult, ugyanis csődbe ment a Malév! Alapjáraton ezt a hírt olyan magasról lesz@rnám, hogy csak úgy csattanna. Csakhogy a barátnőm pontosan ezen a napon jött volna haza egy hónapos távollét után Svédországból!

66 év után még ezt az egy nyamvadt napot nem bírta működni ez az elmúlt másfél évvel ezelőtti 8 éves szabad rablás után padlóra küldött vállalat, amelybe még az oroszok is rúgtak egy jót annak idején. Persze a másik oldalt sem kell félteni, hiszen már a hét elején stratégiailag kiemelt vállalattá minősítették a Malévot! Ekkor már tudtam, hogy nagy a baj. A legérdekesebb a sztoriban az, hogy reggel hatkor felfüggesztette a működését a légitársaság, viszont rögtön jelentkezett olyan cég, amelyik összeszedte az utasait a világban, 10 ezer forintos repülőjegyáron! Nekem senki ne mondja, hogy ezt 2 óra alatt szervezték meg világszerte! Persze tegyük hozzá, hogy legalább ezt elintézték a háttérben! Pár óra múlva meg már el is vitték a bérelt gépeket Írországba! És láss csodát, azonnal volt 30 pilóta kéznél, akik bepattantak a gépekbe és elrepültek velük haza! Valószínűleg tesznek rá egy szép új fényezést valamilyen air végződéssel, olyan cégét, amelynek a logóját mi még nem, de szerintem vannak, akik már rég ismerik.

Na de a jó hír: a néni jön haza vasárnap, én meg – úgy néz ki – kapok egy új Honda NC700X-et! A mostani SuperBike-ban tesztelem a gépet, és a végére odabiggyesztettem: válságkezelésnek kérek szépen egyet! Mivel tényleg komolyan gondoltam, a kérésem halló fülekre talált! De miért egy ilyen motort választottam mondjuk egy Honda CBR1000RR vagy egy Suzuki GSX-R1000 helyett? Két nagyon kézenfekvő okom volt erre. Először is azt elmondom, szívem szerint azért inkább az utóbbiakat kértem volna – de, 1000-es sportmotor van a birtokomban, amivel az egész szezonban tudok pályázni és versenyezni! A szerelős cikkünkben épül-szépül a vas már több mint egy éve. Viszont olyan motor, amellyel a napi közlekedésemet meg tudnám oldani, na, olyan nem volt. Másodsorban az NC700X Portugáliában bizonyított számomra! Ez tényleg annyit eszik, mint egy 125-ös robogó! Ha nem a saját szememmel látom, soha nem hittem volna el az újságunk hátulján látható hirdetést! Jelen helyzetben ennél jobbat kitalálni sem tudnék, ugyanis jól vezethető, kényelmes, rohadt jól néz ki – főleg fehérben –, és nem fogyaszt szinte semmit, mégis jól megy! Utcára nekem nem is kell ennél több indok! Vagyis ennél olcsóbban nem tudnám megoldani a közlekedésemet. És mégsem egy kis robogón kell kuporognom!

02.02

A nap beszólása!

Este vakarászom elő a pénztárca mélyéről az aprót, hogy kifizessem a belépőt a Fitnes-be. Napijegyet szoktam venni, mert a havit most nincs kedvem kicsengetni, viszont így legalább több lóvéval támogatom az intézményt, ami a mai gáz árak mellet jól jöhet a tulajnak. Érkezik Lacibá az 50-es éveiben járó régi bútor a teremben, akinek nem csak a kora 50-es de a karja is! Ő az aki kísérgeti a fizető vendégeket, mint személyi edző. Meg is szólal:

-Mi van nincs lóvé?

-Nem nagyon, Lacikám!

-Jaaaa, nem kell mindig Tahitin motorozni! Menjél inkább Romániába!

01.30

10 000 Ft behajtási díj Pestre!

Remélem, motorra nem vetik ki! Bár ki fogja ellenőrizni, úgy elcikázok a Skoda elől, hogy csak na! De remélem, kerékpárra sem akarják, mert akkor bajban vagyok, ugyanis az óragyűjteményemet biciklikre cserélgettem, így van egy jó pár darab itthon. Minden fajtából 3! Trekkingből, montiból és országútiból 3-3 db, az 9 jármű, hú, ha ezekre kitalálják mondjuk a kötelező biztit!?

Pár napja tekertem egy lazát Halásztelek, Érd, Nyugati, Kispest, onnan Soroksár egy kis gyúrásra, majd vissza Halásztelekre. Na meg is nézem, hány kilométer volt! Ha kocsival tenném meg 91, de bicajjal van, amikor kerülni kell, de ez sem kevés egy napra! Vagyis spóroltam aznap 10 lityó benzint, ami több mint 4000 Ft!

Szóval, ha veri a térdemet a benzinszintjelző mutatója, nem esem pánikba! Igaz, hazafelé deres lett a szemöldököm, de nem fáztam! Egyvalamire kell ügyelni, megállni azt nem szabad, mert akkor megfázunk! Csak a célállomáson, ami meleg kell hogy legyen. Vinni kell magunkkal cserepólót, annyi darabot, ahány helyszínt látogatunk meg, ott csere, és mehetünk is tovább!

A kukás mellény sz@rul néz ki, de életet menthet, azt mindig felveszem, nagyon messziről jól világít a fényvisszaverője. Lámpából hátul minimum kettő, de általában három van, egy ég folyamatosan, ahogy a szabályok szerint kell, a többi villog, hogy észre is vegyenek! Mert egy egyfolytában pislákoló szentjánosbogár szerintem nem feltűnő, csak a jogalkotó szerint! A bunkó még nem ült biciklin, az biztos! Csak az állami Audiban! Szóval legyen egy villogó is, ami messziről jól látható, és ez legyen elöl is! Általában az az egyik legveszélyesebb szitu, amikor beelőznek – egyszerűen nem vesznek észre! Már párszor le kellett mennem a fűre, ez montival oké, de versenycangával szinte biztos az esés!

A kerékpározásnak vannak egyéb trükkjei is!

Nehéz kiválasztani a megfelelőt! Ha sokat használjuk a bicajt közlekedésre, akkor trekkinget kell venni! Annak 28-as a kerekei vannak, vékony a gumija, ezért könnyen szalad, hasonlóan jól gördül, mint egy országúti, csak kényelmesebb! Egy 100 kilométeres túra egy nap alatt gond nélkül megoldható derékfájás nélkül! A versenyen ez fájdalmasabb. A monti szintén alkalmatlan, ugyanis a vastag kerék hátráltat az aszfalton, ha lecseréled vékonyra, az segít, de sz@rul néz ki rajta, ráadásul akkor sem gurul úgy a 26-os, mint a nagyobb, 28-as! A trekkingnek van teleszkópja elöl, így komfortos is, tulajdonképpen alapjaiban olyan, mint egy monti, csak nagyobb a kereke.

Amikor kiválasztottuk a kedvenc márkánkat – ami egyébként tökéletesen mindegy micsoda, legalábbis a középkategóriában – a cuccot kell nézni rajta! Egy biztos: áruházban nem lehet jó biciklit venni. Szóval, ha megvan a gép, fogni kell egy matt fekete sprayt, és át kell festenünk a bicajt, ugyanis a csilli-villi szép fényezés vonzza a biciklitolvajokat! Az én bringám mellett meg úgy elsétálnak, hogy még le is sajnálnak: Micsoda egy szakadt sz@ron ül ez! Igaz, a festék alatt egy profi aluváz vigyorog, a váltórendszere, a kerékcsapágyak, a hajtás mind Shimano STX! Ez egy régebbi, de jó kategória. Az egésznek ez a lelke! Jól gördülő csapágyak, vékony, jól felfújt gumik, és öröm lesz a tekerés.

Aki felül egy sz@r biciklire, hamar megunja a dolgot, mert azzal szenvedés a tekerés! Inkább legyen használt, de jó cuccokból, mint új, de gagyi! Szóval tőlem 1000 Ft is lehet a benzin litere és akár 100 000 Ft a behajtási díj havonta, lesz@rom! Meg azt is, aki kitalálta! Ja, és a buszjegyet is emelhetitek!

Velem ma már nehéz kibabrálni!

Számoljunk egy kicsit! Négy rongyot spóroltam egy nap! Én viszonylag sokat megyek, ha ezt 30 napra számolom, akkor egy hónap alatt 120 000 Ft marad meg! De legyen csak 100 000 vagy csak 80 000, abból igen jó bicajt lehet venni!

És még egészséges is leszel!

 

01.25

Egy pár hónappal ezelőtt visszafordultam éjszaka a Váci úton, mert nem a Nyugati felé kellett mennem, hanem kifelé, Dunakeszire. A környéken sehol senki, a záróvonal meg nem betonfal, úgyhogy irány vissza. A bujkáló rendőrök a semmiből előkerülve kék fény kíséretében megállítottak a Ferdinánd hídnál.

– Tudja miért állítottuk meg?

– Kicsit későre jár találós kérdésezni!

– Megfordult a Váci út ... szám előtt!

– Én?

– Igen, igen!

Kizárt dolog! Nem egy fehér Skoda Octavia kombi volt?

– Mintha ez a kocsi pont az lenne.

– Igen, de ott megy a hídon egy ugyanilyen, biztos ő volt!

– Ne szórakozzon!

– Dehogy szórakozom, higgye el, hogy ő volt, írja fel az adataimat és elmegyek tanúskodni az elkövető ellen, de miért nem mennek utána?

– Na jó, följelentem.

– Engem, miért?

– Szabálysértésért.

– Rendben, akkor még találkozunk.

– Ugyan miért találkoznánk?

– Mert letagadom, így önöknek kell bejönni tanúnak a szabálysértési előadóhoz.

– De mi Szabolcsban teljesítünk szolgálatot.

– Ja az nem baj, majd a parancsnok kiír maguknak szabadságot arra a napra, viszont a vonatjegyet kifizetik!

– Az adófizetők pénzét erre pazarolni! Micsoda dolog?

Ez sem jött be! Viszonylag olcsón megúsztam a dolgot a feljelentés 12 000 Ft büntetést hozott vagy 20 000-et, mert volt egy piroson áthajtásom is, de az egy még szebb történet!

És ebben mi a poén? Mivel nincs bejelentett állásom, nem tudják behajtani a pénzt! Viszont az önkormányzatnak kiadták a feladatot, hogy adók formájában hajtsák be. Tegnap be is mentem. Mondom a hölgynek, miért nem vonják le a fizetésemből? Ja hogy olyan nincs? Akkor miből kellene kifizetni? Erre nem jött válasz, de az arckifejezésük meglepően együtt érző volt.

– Hallottam a rádióban, hogy közmunkával is ki lehet fizetni a büntetést!

– Igen, ki lehet.

– Jó, akkor most jelentkezem közmunkára, szívesen lemosom az ablakokat!

– Hát azokat tényleg le kellene, de azt jó pénzért egy vállalkozó csinálja.

– Értem.

– Ön viszont erre a papírra írja le, hogy egészséges és munkaképes, valamint nyilatkozzon, hogy le kívánja dolgozni az összeget.

– Rendben, kinek címezzem?

– Senkinek, „nyilatkozat", azt írja rá!

A közmunkáról megosztom a tapasztalataimat, azt még nem tudom, hogy vonatot kell pakolni vagy havat lapátolni. Ma reggel jött egy levél a 20 000 Ft-ot átadták behajtásra az önkormányzatnak, megyek, bejelentkezem még 20 000 Ft ledolgozására!

 

01.24

Dübörög a biznice!

Feladtam egy karórára vonatkozó hirdetést, és a következő kihagyhatatlan ajánlat érkezett. Megjegyzem, ez egy kb. 500 000 Ft vételárú TAG Heuer automata karóra.

Tisztelt PlayerRacing!

csere? egy csak kipróbált Stihl FS 350-es profi motoros kasza ill. Bozótvágóra válaszát előre is köszönöm

mifitata

Jó mi? Egy igazi bozótvágó, vagy ahogy mások mondják, máácsétáá! Azt hittem, besz@rok a gyönyörtől!

Ezt válaszoltam a tatának, mármint a mifitatának:)

Tisztelt mifitata!

Köszönöm a megkeresést, csere lehetséges, de inkább órát szeretnék.

Természetesen hasonlóan meglepő ajánlat is lehetséges, sajnos azonban panelban lakom, így ezeket is csak értékesíteni tudnám. Viszont ezt az órát szeretem, és jelenleg is viselem! Bozótot viszonylag ritkán vágok:)

Amennyiben sikerülne eladnia ezeket a szerszámokat, egy kedvező ajánlatra nyitott vagyok!

Így küldtem el szegényt udvariasan a picsába:)

Azt még nem fejtettem meg, egy félmillás órában szeretne bozótot vágni a tata?

 

01.23

Gokart

Ma volt a Honda-kupa díjátadó a SilverKart területén, a Safety Hungarynél. Kellemes este volt, kaja, pia bőven, és gokartoztunk is. A pályát átalakították, szerintem most sokkal jobb lett, ugyanis lendületesebb, így a köridők is javultak. Ma már 25 másodperc a rekord, így ez is jobb lett. Mondtuk is, hogy naná, biztos egy húszkilós fiatal gyerek csinálta, aki szinte a pályán lakik. A kedves regisztrációs hölgy mondta egyből, hogy vagy 90 kilós felnőtt volt a rekorder. Mint jó motorosok, kapásból toltuk a választ, naná, a dagi! Jól ment, mert jobb a tapadása!

Az első körben igen gyengén szerepeltem, aztán a harmadik nekifutásra azért odatettem magam egy 27,840-es idővel. Igaz, elszédültem, és még most is a hatása alatt vagyok, na, majd reggelre kialszom! Persze a régi pálya még jobban kiakasztott. Akkor magammal vittem a barátnőmet is, aki még sosem ült gokartban, és amúgy autót sem vezet! Gondoltam, szegénykém jól kikap majd tőlem. Gondoltam én, aztán ment egy 31-es időt, ami nem valami lassú, ugyanis az aznapi rekord 30-volt! Nekem akkor egy 33 sikerült. Így még nem égtem le. Szegénykém nyugtatott is, hogy csak a sulyom miatt maradtam le. Na de ennyire? Azt hiszem, maradok 2 keréken!

2012. 01. 22

Este az edzésen kíváncsiságból felpakoltam 110 kilót, vajon a már háromhetes edzésem eredményeképpen sikerül-e a fekvőpadon kinyomni ekkora súlyt, melynek az elérése általában hosszú évek kitartó munkája, na de nem nekem! Laza srác vagyok, így segítőt sem hívok, nehogy hülyének nézzen, minek veszem fel az erőlködésemet a telefonommal. Végül is siker, mert hármat belenyomtam, de régebben ennyit, de inkább többet toltam 150-be, amikor felmenőztem, a csúcs 170 volt akkoriban.

Elhatároztam, hogy még egyszer megcsinálom, persze lehet, hogy kemény fába vágtam a fejszét, de ezúttal fel is veszem videóra, mert eddig bárkivel beszélgettem ilyesmiről, láttam rajta, hogy kétkedve fogadja, amit mondok. De hát ez nem a horgászat, ahol füllenteni szoktunk! A motorozás is ilyen, ott sem szokott senki kamu köridőt bemondani!

 

http://www.youtube.com/watch?v=JhLabdubUS0

 

Ráadásul az erőemelőkön általában nem látni azt a brutális erőt, ami bennük van, különösen, ha egy testépítővel együtt látjuk őket. Na nem mintha nem lennének kajak srácok ők is, de ott nem ez a cél. Az erő csak a mellékterméke a kinézetnek. Egy erőemelő pocakos is lehet, és általában nem egy szép látvány, de amit tud, az ijesztő, főleg amikor leteszik a súlyt, mindig azt hiszem, leszakad az emelet!

 

2012. 01. 20.

Hofi Gézának volt igaza!

Mostanában egy pici aranyos kocsival járok, egy Fiat Cinquecentóval, melyben egy 900-as motor dübörög. Ez a sárgászöld kisautó ugyanazt a hatást kelti a közlekedőkben, mint a vörös színű selyem a matador kezében! Aki meglát, azonnal meg akar előzni, kortól, nemtől, autótípustól függetlenül mindenki szemében én vagyok a levadászni való áldozat!

Tegnap a városban, egész pontosan Csepelről kifelé, de a belső úton a temető mögött, vagyis lakott területen 80-nal poroszkálok 50 helyett. Negyedikben tolom éppen az autót padló közelben, látom ám a tükörben, egy Suzuki SX4 centikre van a lökhárítómtól. Megszokott látvány, ugyanis mindenki ezt csinálja. Jön egy kanyar, én nem veszem el a tüzet, ő igen. Kicsit lemarad a fószer, és ez vért kíván! Vissza három, üvölt az 1.6-os 16 szelepes, és a fater beelőz, amint utolér! Ja, hogy jönnek szembe? Sebaj, ezt a kis szart le kell alázni! A szerencsének és a szemből érkezőnek köszönhető az egyértelműen halálos kimenetelű baleset elkerülése. Azonnal pirosat kap, és padlófék következik, előtte sor, ami még úgy sem megy, mint én. Megérte! Mit tudok tenni? Az összes hülyét kirángatom a kocsiból és pépé verem, gondolom, ez a 60 éves nem okozott volna gondot. Egész nap verekedhetnék, tehát ez nem jó ötlet. Eladom a kocsit, mint egy ismerősöm, aki ugyanezt mesélte el, csak neki Seicentója volt. Az mondjuk 1100-as, kicsit jobban megy! Pont egy hétig bírta a hasonló tapasztalatok miatt! Kiragasztok egy nagy T betűt? Vagy megtuningolom a verdát, és amikor mellem ér a támadó, nyomok egy padlót nevelési célzattal? Azt hiszem, ez a megoldás, de veszélyes! Vagy visszaülök a Volvo C70-esbe, azt senki nem akarta megelőzni, akármilyen lassan mentem, pedig abban is én ültem, és tényleg nem nyomtam neki, mert így is 13-at evett! De legalább nem akartak folyton megölni! Hofi Gézának volt igaza!

Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma kettő!

 

2012. 01. 19.

A nap mondása: „A bankok csak annak adnak hitelt, aki bebizonyítja, hogy semmi szüksége sincs rá" – Norbitól hallottam útban Esztergom felé. És milyen igaz, legyen egy jól fizető biztos állásod meg valami vagyonod fedezetnek, no meg egy kezes, ha kidőlnél a sorból.

Készül a CBR1000RR a 2012-es versenyszezonra! Ma vittük el az új alkatrészeket a Prop-Techhez. Új vezérműlánc, komplett főtengelycsapágysor, új gyertyák és hengerfejtömítés. A végeredmény kb. 180 paci lesz keréken! Megvan az új elektronika is:)

A motor mellett én is elkezdtem a felkészülést! A fizikai állapotom fantasztikus, fiatalon meg sem közelítettem a mostani formámat! Például a hasprést nem úgy csinálom, mint mások, hogy számolnak mondjuk 20 db-ot, aztán pihenő. Én nem számolom, inkább megnézem az időt és kb. negyed óra múlva abbahagyom a hasazást, igaz, fáradtságot egyáltalán nem érzek! Csak gondolom, hogy már biztos elfáradtam. Oda is hívtam az egyik barátomat, nézze meg, jól csinálom-e, mert nem értem, hogy a fenébe nem fáradok el. Azt mondta, jól nyomom! Másfél órás edzés után meg elfutkosok 20 percet a futópadon; tavaly is próbáltam, őszintén megmondom, csak a gyors sétát bírtam, futni egy percet sem! És ez az erőbeli különbség minek köszönhető? A válságnak! Ugyanis fél éve biciklivel járok. Én minden szarnak megtalálom a jó oldalát! Mindig mondja is az öcsém, te b@zd meg, tudsz élni, és még pénz sem kell hozzá!

 

2012. 01. 17

Indítom a verdát, 0.9 injektor Fiat. Úgy szól a szelep, mint az állat! Szétment az egyik hidrotőke! Csak azt nem tudom, hogy találom ki, melyik a 8 db közül?

Ma szereztem egy Tag Heuer Aquaracer órát! Holnap átveszem. Acéltok, zafírüveges automata szerkezet, jó darab! 1700 euró a boltban. Cseréltem egy másikra a Vaterán! Tegnap Karcsi bácsit levettem egy Seiko Kinetic Sport 200-assal meg egy telefonnal, ja meg négy ronggyal! Kapott egy Sectort, japán szerkezettel! Szerintem nem értem még ki a lépcsőházból, de már megbánta az öreg a boltot. Ma én jártam jobban! Mondjuk ez a ritkábbik eset:)

A barátom, Péter, aki a szebb időkben motorkerékpár-márkakereskedő volt, ma egy füstös kocsmában várja a kedves vendégeket. Bár a füstöst visszavonom, ugyanis ma már még a kocsma sem lehet füstös, és ezt még úgy sem nagyon értem, hogy életemben egyetlen szál cigit nem szívtam el! Mert ha bementem a kocsmába, megrögzött antidohányosként tudomásul vettem, hogy ezt az intézményt erre találták ki. Ha ez nekem nem tetszik, akkor kívül maradok. Nem? Az új előírással egyedül a kocsmáros jár jól, mert nem kell passzívként reggeltől estig szívnia a füstöt, ami, mint tudjuk, veszélyesebb, mint a direkt dohányzás, mert olyankor ugye egy szűrön átmenve kerül végül a füst a tüdőbe. Az érdekes az, aki vendéglátóst én ismerek, az mind dohányzik, csak most már a pultot elhagyva az udvaron vagy a bejárati ajtótól minimum 5 méterre teszi! Vagyis, ha kint szívja a cigit, akkor is meg lehessen büntetni, mert mondjuk 4 méter 50 centi távolságra állt meg az ajtótól!

Szóval ma egy kellemes pár üldögélt egy asztalnál, és hangosan diskurálva oltogatták egymást, de egy idő – talán 12 év együttlét – után ez unalmassá vált, és mi következtünk a Petivel! Voltunk mindenféle bunkók, majd egyre durvább sértegetésekkel ostromolt az úriember. Viszont azt levettem, hogy hiába mond ok nélkül ocsmányságokat, a hangsúlya nem őszinte. Olyan, mintha egy mazochista kiprovokálná a verést. Lassan azért megelégeltem a dolgot, és elindultam a pár felé. Érezhetően megfagyott a levegő egy pillanatra, legalábbis arra az időre, amíg azt a néhány lépést meg tettem feléjük. Szinte vágni lehetett a feszült csendet a helyiségben. Senki nem tudta, ebből mi lesz – csak én :) Lassan kihúztam egy széket az asztaluk alól, és teljes lelki nyugalomban leültem melléjük. A „Mi a faszt laptopozol ott, te köcsög?" kérdésre elmeséltem, hogy a barátném külföldön van néhány hete, és csak így tudunk érintkezni, de ma sehol nem volt erre lehetőségem, azért laptopozom. Látni kellett volna a döbbentet az arcán, hogy a pofonosláda helyett, amit szinte bárki kiosztott volna neki azonnal, ezt kapta tőlem. Szerintem viszont egy részeg embert bántani, bármit mond, gyávaság! Aki kemény, az bemegy a ketrecbe, kivereti a fogait, szétszakíttatja a szemöldökét, eltöreti a csuklóját, de egy védekezésképtelen embert sosem ütne meg! Ez viszont sokkal nehezebb, mint megnyerni egy MMA-versenyt! Mert arra elég volt két év, erre egy fél élet kellett!

01.16 éjszaka

Van, aki tovább tanul

Hazafelé gondoltam, beugrok a Tecsóba kajáért. Kiszállok a kocsiból, és látom, két SEAT-ban ülnek a tuningmatyik és rettenetesen kuncognak. Na de min?

Mindegy, megyek befelé, de a fotocellás ajtó nem nyílik! Megyek a másikhoz az sem! Legyezem az érzékelő előtt a levegőt, semmi. A távolban a biztonsági őr valamit magyaráz, de nem értem. Kérdem, zárva van a 0–24-ig nyitva tartó bóóót? Válasz nem jön! Csak néz homályos tekintettel. Lassan rájövök, ez tényleg zárva van. Az ajtótól távol hirdetmény, ma leltár miatt zárva. Jön két fiatal lány, most már én is elkezdek kuncogni! Igaz, a bunkókám nekik elmutogatta, hogy a táblát olvassák el! Engem viszont jól beszopatott. A SEAT-ból visítás hallatszik!

 

 

01.16

A nap mondása!

 

Bepattanok a zöldes-sárgás Fiat Chinquecentóba, és Csepel szélén begurulok az olcsóbbik kútra. A srác kérdezi, a szép Mercedes hova lett? Mondom, az Volvo! Ja, akkor az? Áll a ház előtt, mert nem bírom tankolni! Aha. Kérdezem, nem tudsz valami melót, mert ez a tél a motorospiacon igen savanyú. „Á, sehol semmi! Jelentkeztem pizzafutárnak a sárga verdával, de nem vettek fel!" „Te, és a haverok hol vannak ilyenkor?"

 

 

 

Önéletrajz

Zoli „bácsi" lettem! Lassan, de biztosan haladok a korban előre. Viszont ebben – a derékfájást leszámítva – az jó, hogy egyre nagyobb tapasztalattal nézem a világot. Itt épp ezért nem csak a motorozás lesz terítéken, ugyanis annál azért – bármilyen furcsa, de – más is történik velem a hétköznapokban. Igaz, egy jó csapatást semmi nem pótolhat! Remélem, ez még sokáig így is marad.

Bővebben...

Keresés

Get Adobe Flash player
Elapsed time was 0.00177001953125 seconds.